Melyik operációs rendszerek zabálják kevésbé és jobban a telefon memóriáját?

Az Android és az iOS csatája már közel tíz éves, folyton merülnek fel pro és kontra érvek, mi a jobb az egyikben és mi a másikban. Sok szempontból hasonlóak, amiben viszont egyértelmű különbség van, az a memóriakezelés. Ez röviden annyit jelent, hogy a két operációs rendszer másképpen használja ki a RAM-ot (Random Access Memory, vagyis Véletlen hozzáférésű memória).

Minél több a RAM, annál jobb?

Igen is, meg nem is. A RAM ahogyan egy számítógép esetében, úgy egy mobiltelefonnál is átmeneti tárolóegységként szolgál. Tehát nem összekeverendő a telefon belső merevlemezével, memóriájával, ahol a képeket, videókat tároljuk. A RAM az éppen futó programok, weblapok információt raktározza átmenetileg, parancsokat és adatokat szállít a processzornak, amikből te annyit érzékelsz, hogy gyorsan, különösebb fennakadás nélkül át tudsz ugrani egyik app-ból a másikba.

Ha a “több=jobb” elvéből indulunk ki, hogy lehet, hogy az Apple legtöbb készülékében 3-4 GB RAM van, és a legutóbbi, 12-es széria csúcskészülékeiben, a Próban és a Pro Maxban is “csak” 6 GB, miközben a legtöbb komolyabb Androidos modellben alapvetőnek számít a 8 GB, de a Samsung Galaxy Ultra esetében 12 GB van? Utóbbiak egyébként a legtöbb mai számítógéppel és laptoppal is felvennék a versenyt. Ezek alapján a több RAM-mal rendelkező telefonnak mindenképpen gyorsabbnak kellene lennie, és az Androidos készülékek jobbak lennének a multitaskingban, és sokkal hatékonyabban futtatnának összetettebb folyamatokat, mint az iPhone-ok. A valóság viszont azt mutatja, hogy ez nem így van.

Hogyan használja a RAM-ot az Androidos készülék?

Kezdjük azzal, hogy miért van szüksége az Androidnak ilyen sok RAM-ra? Az Android mindig is nagyon rugalmas volt, mivel úgy tervezték, hogy sok különféle gyártót támogasson, hiszen Androidos készülékeket többféle cég gyárt, az iOS-sel ellentétben. Az Android emellett különböző típusú processzorokat és hardverkonfigurációkat is támogat.

Az Androidos applikációk mindig is Java platformon futottak, ami az egyik legelterjedebb programozási nyelv. Többek között a “virtuális gépe” miatt népszerű, ami feladata szerint lefordítja egy Androidos alkalmazás Java kódját úgy, hogy működjön azon a rendszeren, amin van. Lényegében a teljes kód újrafordítása és újraírása helyett a Java virtuális gépe végzi el a feladatot.

Ez megkönnyíti a telefon dolgát, viszont ennek ára van, ami nem más, mint hogy sok RAM-ot igényel. A nagy memória egyrészt a virtuális gép futtatásához kell, és még inkább azért, hogy hogy tárolja a Java kódot és a gépkódot a processzor számára, emellett a rendszerhez szükséges forrásokat, amivel a Java kódot fordítja a készülék processzora gépkódjára. A virtuális gép az úgynevezett “szeméttároló” módszerre épül, ami a gyorsítótárat eredményezi, eköré épül az Android operációs rendszer. Az Androidos appokat úgy optimalizálják, hogy annyi RAM-ot használjanak, amennyit csak megkövetelnek. Ezután időnként az Android megtisztítja azokat az adatokat, amiket már nem használ a RAM, felszabadítja, hogy más appok is tudják használni. Ez a módszer remek, amennyiben sok elérhető RAM található a készüléken.

Amikor az Androidos alkalmazások egyre fejlettebbek lettek, egyre több RAM-ot igényeltek. Emellett a RAM háttérfolyamatokhoz is kellett, ami gyakori az Androidos appoknál.

Hogyan használja a RAM-ot az iOS-es készülék?

Az iOS-es készülékekben azért van kevesebb RAM, mert más módon épülnek fel, és egész egyszerűen nincs szükségük annyira.

Az Androidtól eltérően az iOS ökoszisztémája nem annyira rugalmas. A Java nem alkalmas iOS alkalmazások készítésére, helyette az Apple eszközeit és módszereit használják. Mivel az Apple-nek komoly ellenőrzése van az iOS felett, tudja készülékei pontos specifikációit és követelményeit, amik az iOS-t futtatják, ezért pontosabban tudják megtervezni az alkalmazásokat. Nem használ Javat és nem használ virtuális gépet sem, ezáltal jelentősen kevesebbet RAM-ra van szüksége.

Továbbá a memóriakezelése is igen eltérő az Androidhoz képest. Az Android memóriáját az operációs rendszer kezeli, míg a iOS memóriáját maguk az alkalmazások. Az iOS appok automatikusan elosztják a memóriát, amennyire és amikor éppen szükségük van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felhasználó több appot is nyitva hagyhat és futtathat a háttérben, sokkal tovább, miután használta őket. Mivel az Apple-nek teljes felügyelete van a hardver felett, a cég könnyen eldöntheti, hogy natív gépkód fusson közvetlenül a processzoron, virtuális gép nélkül. Ezzel lényegében sok memóriát spórol.