Mennyire szennyezi a környezetet az okostelefon-piac?

A helyzet súlyosnak tekinthető. Ma már több mint 3,5 milliárd ember használ okostelefont, mely a Föld népességének majdnem a fele, és ez a szám percről percre növekszik. Egy okostelefon előállításához olyan korlátozott mennyiségben fellelhető elemekre van szükség, mint az arany, a kobalt vagy a lítium, ráadásul ezen elemek kinyerése már önmagában is nagymértékű környezetszennyezéssel jár.

Miből készül az okostelefon?

Az okostelefon életciklusának legszennyezőbb periódusa maga a születésének az időszaka: az egyes készülékek szén lábnyomának 80%-a a gyártási szakaszban keletkezik. Több tucat kémiai elem bányászata, finomítása, szállítása és beépítése kell ahhoz, hogy mi hozzájussunk ezekhez a csúcsminőségű készülékekhez. Vas kell a hangszórókhoz és a mikrofonokhoz, alumínium és magnézium a kerethez és a képernyőhöz, réz, arany és ezüst az elektronikához és az áramkörökhöz, grafit és lítium az akkumulátorhoz, szilícium a processzorhoz, valamint ólom és ón a forrasztásokhoz.

(kép forrása: www.unsplash.com)

Ezek mellett persze további elemekre is szükség van egy okostelefon elkészítéséhez. A Földön fellelhető 17 ritkaföldfémből valójában 16 szerepet játszik a gyártási folyamatokban. Vannak köztük olyan elemek – például a terbium vagy a neodímium – melyek valójában nem is tekinthetőek ritkának, csak kis koncentrátumban lelhetőek fel, így roppant költséges az izolációjuk.

Az említett folyamatokból leszűrhető, hogy egy okostelefon előállítása jóval nagyobb negatív hatást gyakorol a környezetre, mint az ezt követő években összesen.

Ez lényegében azt jelenti, hogy mire hozzánk kerül egy új telefon, a legjelentősebb környezetkárosító hatásán már túl van.

Arról természetesen nincsen szó, hogy az okostelefonok előállítása olyan mértékben venne részt az üvegházhatású gázok termelésében, mint a közlekedés vagy az energiaszektor. Egy, a Journal of Cleaner Production folyóiratban megjelent kutatás szerint azonban, amely a teljes információs és kommunikációs ipar (ICT) 2010 és 2020 közötti szén-dioxid termelését elemezte, az említett szektor hatása is jelentősnek tekinthető. Annak ellenére, hogy 2007-ben az ICT még csak a karbon-lábnyom 1%-át tette ki, addig 2020-ra ez a százalékszám 3-ra emelkedett, 2040-re pedig elérheti a 14%-ot.

A probléma tehát inkább a tendencia folytonos növekedése.

A szükséges nyersanyagok bányászatának légkörre gyakorolt negatív hatása mellett érdemes megemlíteni továbbá, hogy a gyártási folyamatok és az ehhez szükséges gyárak és üzemek komplett ökoszisztémákat képesek elpusztítani, továbbá a gyárakban keletkező mérgező melléktermékek a talajba és az vízbe szivárognak.

(kép forrása: www.unsplash.com)

Patrick Byrne, a liverpooli John Moores Egyetem földrajz szakos tanára és Karen Hudson- Edwards, az Exeteri Egyetem (Egyesült Királyság) professzora szerint az ipari aranybányászat az erdőirtás egyik fő oka az Amazonas területén. Ezenkívül a kitermelési folyamat során nagy mennyiségű higany és cianid is keletkezik, amely szennyezi a folyami rendszereket és az ivóvizet.

A chilei Salar de Atacama-ban hatalmas mennyiségű vizet párologtatnak el, hogy megkapják az elektronikus akkumulátorok működéséhez nélkülözhetetlen lítiumot, a vízhiánnyal pedig hatalmas kárt okoznak a helyi gazdálkodóknak.

Az Atlanti-óceán túlpartján a Kongói Demokratikus Köztársaságban bányásszák a Földön a legolcsóbban a tantalitot – mely anyagból az okostelefonok kondenzátorai is készülnek –, viszont az itt élő emberek súlyos árat fizetnek ezért. A területen hatalmon lévő hadurak ugyanis helyi rabszolgákkal termeltetik ki a ritka nyersanyagot, hatalmas tőkére szert téve, melyet az országot feldúló polgárháború finanszírozására használnak fel. Emellett ezek a nyersanyag-lelőhelyek sok esetben az itt élő gorilla populációk territóriumán találhatóak.

Hogyan segíthetek a Földnek?

Az említett jelenségekkel kapcsolatban nyilvánvalóan sokakban kialakul bizonyos mértékű frusztráció, azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a megoldás nem ezen folyamatok azonnali leállításában keresendő. Könnyű azt tanácsolni egy egész iparágnak, hogy holnaptól találjanak más módot a gyártáshoz szükséges nyersanyagok beszerzésére, de a probléma megoldása ennél azért összetettebb.

Érdemes először azon elgondolkodni, hogy mi magunk mit tehetünk annak érdekében, hogy kevésbé járuljunk hozzá a környezetszennyezéshez.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy sokan kifejezetten gyakran cserélik készülékeiket. Az optimális az lenne, ha mindenki addig használná a telefonját – és természetesen minden egyéb elektronikai eszközt – ameddig az használható. Sajnálatos módon azonban a mi civilizációnk nem így működik. Az ember általában mindig az újabbat, a jobbat szeretné. Ez a trend jól érzékelhető az okostelefonokkal kapcsolatban.

(kép forrása: www.unsplash.com)

Ebben természetesen nagy szerepet játszanak az okostelefonokat gyártó vállalatok is. A legtöbb cég évente dob piacra újabb és újabb modelleket, folyamatosan bevezetve újításokat, melyek arra sarkallják a felhasználókat, hogy gyakran cseréljenek készüléket. Ráadásul számos esetben olyan megoldásokat alkalmaznak a készülékek összeállítása során, hogy javíthatatlan vagy nem kiszerelhető alkatrészeket építenek a telefonba. Ezek meghibásodása esetén pedig a készülék a legrosszabb esetben használhatatlanná válik.

Emellett olykor a mobilszolgáltatók is arra ösztönöznek bennünket, hogy a szerződésünk vagy előfizetésünk megújításakor is válasszunk új készüléket, általában igen kedvező feltételekkel.

Hajlamosak vagyunk persze mindenért a gyártókat és a szolgáltatókat okolni, azonban ebben a dologban mi magunk is vastagon benne vagyunk. Az elektronikai cikkeket érintő beszélgetések során elég hamar szóba szokott kerülni a tervezett elavulás fogalma, de ennek részletezésétől most eltekintek. A lényeg, hogy a legtöbben még az előzetesen várható élettartam előtt lecseréljük telefonjainkat, így a tervezett elavulásra mutogatni véleményem szerint nem helyénvaló.

De hogyan változtathatunk ezen a rossz szokáson?

Az első és legfontosabb, hogy ne engedjünk a kísértésnek, ne akarjuk mindig a legújabb modelleket megvásárolni. Törekedjünk arra, hogy a lehető leghosszabb ideig használjunk egy okostelefont.

Ha funkcionalitását tekintve tökéletes a mobilunk, nem szükséges újat vásárolni. Ezzel csökkenteni tudjuk a megvásárolt készülékek számát, ami a termelt mennyiség csökkenését is eredményezi. Ez pedig pozitív hatást gyakorolhat a nyersanyagkitermelés okozta környezetszennyezésre. Nyilvánvaló, hogy egyetlen ember szemléletváltása nem képes visszafordítani ezeket a folyamatokat, ha azonban globális méretű lenne a változás, az már tényleg hatással lenne a dolgok alakulására. 

A másik tanácsom, hogy próbáljunk nagyon vigyázni az okostelefonunkra. Ha már a gyártók nem teszik meg azt a szívességet, hogy csak cserélhető és javítható alkatrészeket használnak, akkor nekünk kell úgy használnunk a telefont, hogy az több éven át használható maradjon. (Egy jól megválasztott telefontok vagy kijelzővédő például szintén ezt a célt szolgálja.)

(kép forrása: www.unsplash.com)

Mi lesz az elhasznált okostelefonokkal?

A tönkrement vagy elhasznált okostelefonokban található mérgező fémek továbbra is szennyezik a talajt és a vizeket, ha hagyományos hulladéktárolóba kerülnek. A jelenlegi becslések szerint az okostelefonok újrahasznosítása 15% alatt van a fejlett országokban, ami roppant alacsony számnak tekinthető. Képzeljük csak el milyen mértékű lehet az újrahasznosítás egy kevésbé fejlett országban?

Az újrahasznosítás mértékét nagyban befolyásolja a felhasználók készülékfelhalmozása. Ha körülnézel otthon, nagy valószínűséggel te is találsz egy-két elfekvő telefont, amit már nem használsz. A problémát az okozza, hogy egy 10 évig a fiókban dugdosott telefon alkatrészei teljesen elinflálódnak, így nem lehet belőlük semmit sem újrahasznosítani. Így az egész mehet a szeméttelepre. 

Mint említettem, az újrahasznosítás közel sem megfelelő mértékű, mégis törekedni kell a megvalósulására. Ha a felhasználók többségében kialakulna az igény arra, hogy elhasznált készülékeiket le akarják adni egy gyűjtőponton, az véleményem szerint a hulladékgazdálkodási vállalatokat is arra ösztönözné, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak hatékony újrahasznosítási technológiák fejlesztésébe. Az Jane Goodall Intézet magyarországi weboldalán található egy térkép, ahol fel vannak tüntetve használt okostelefon leadására kijelölt pontok.

És plusz egy tipp: ha lecseréljük a telefont, érdemes megpróbálni odaajándékozni valakinek – szervizeinkbe gyakran hoznak ajándékba továbbadott telefonokat bevizsgálásra, akkucserére. Vagy épp el is adhajtuk. (Korábban már írtunk arról, hogy adhatod el a használt iPhone-od, de a cikk alapállításai más készülékekre is igazak lehetnek.)

Összefoglalva a lényeget

Foglalkoznunk kell a környezetünkkel. Sok helyen hallani és olvasni ezt, de tényleg figyelmet kell rá fordítanunk. Az egyre növekvő népesség egyre több szemetet és káros hulladékot termel, így ha lehet még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tudatos hulladékkezelésre. 

Az okostelefonok – a többi elektronikai eszközzel együtt – óriási részét képezik a Földet terhelő hulladékmennyiségnek, így törekednünk kell a termelés visszaszorítására illetve a készülékek használati idejének kitolására. Ha megoldható, csak akkor vásároljunk új okostelefont, ha valóban használhatatlanná vált a régi. Ha csak kisebb, javítható hiba jelenik meg, akkor vigyük el egy szervizbe, minthogy újat vennénk helyette.

A már nem használt készülékeket pedig vigyük el egy gyűjtőpontra, hogy a még használható alkatrészeket fel tudják használni, csökkentve így a hulladékgyűjtők túlterhelésének esélyét. Vagy ha a készülék még jól működik, ajándékozzuk tovább, esetleg adjuk el.

Te milyen gyakran cserélsz telefont? Le szoktad adni a használaton kívüli készülékeket? Vásároltál már használt telefont? Válaszodat írd meg kommentben és ne felejtsd el megosztani a cikket, hogy minél több emberhez eljusson.