Kedves Ügyfeleink! 2021.12.01-től nyitvatartásunk megváltozik! Részletek!

x

Tényleg magányosabbak vagyunk a telefonok miatt?

2021.02.08 0 hozzászólás 410 olvasás
Tényleg magányosabbak vagyunk a telefonok miatt?

Megbízható társunk lett okostelefonunk az idők során, vagy az ok, amiért magányosnak érezzük magunkat?

A 90-es évek szülöttei egy különleges helyzetben találhatják magukat, két éra között, a mobiltelefonok elterjedése előtti, és utáni időszakban.

Amikor a gyermekkor még nem feltétlenül a Minecraftról és a Fortnite-ról szólt, hanem a focizásról, biciklizésről és a bunki építésről. A bandázásról, aminek az utcai lámpák felgyulladása vetett véget, hogy holnap újra kezdjék ott, ahol abbahagyták.

Aztán gimis korukban megkapták az első mobil készülékeiket, amik pont annyival voltak okosabbak akkor, mint egy mostani ovis.

Ahogy a mobiltelefonok széles körben megjelentek, egyre több mindenre voltak képesek, és minden pittyenés a legfontosabb dolog lett, úgy maradtunk mi is inkább a kanapén otthon, és hagytuk, hogy a bunkikat szétszedje a vihar és senki nem sietett újraépíteni.

Felnőttkorunkban pedig, főleg az elmúlt egy év karantén időszakában a legfontosabbak társunkká váltak a telefonjaink. Persze ráfogtuk, hogy ennek segítségével nem szakadunk el családunktól és barátainktól, vagy épp a munkánktól.

De mennyire tudja egy kijelző helyettesíteni a fizikai társaságot? 

Mennyire lettünk izoláltak és szociálisan érzékenyek ennek a fantasztikus találmánynak köszönhetően?

A magány két oldala

Ha voltál már magányos akkor tudod, hogy milyen kellemetlen érzés egyedül érezni magadat a világban. Úgy érzed senki nem foglalkozik veled, senkit nem érdekelnek a problémáid vagy éppen az örömeid.

És hiába kapod a visszajelzést az ismerőseidtől, hogy ez nem így van, nagyon nehéz kiszakadni ebből a spirálból.

 Egy magányos lány nézi a telefonját a szobában.

(A kép forrása: https://miro.medium.com/)

Ezért menekülünk.

Könyvekbe, filmekbe, sorozatokba, az internet végtelen lehetőségeibe, hogy hátha találunk valamit, ami leköt annyira, hogy ne kelljen ezzel a szívfacsaró érzéssel foglalkozni.

És, hogy ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy kézbe vesszük az okostelefonunkat, bárhol és bármikor nagyon megnyugtató tud lenni.

Hiszen hányszor nézünk rá egy unalmas meeting, Zoom hívás vagy beszélgetés közben a inkább a telefonunkra, mint sem arra, aki éppen hozzánk beszél. Ezáltal elszakadunk az amúgy nagyon is áhított társaságtól, ami sajnos már korántsem köt le minket annyira, mint a legújabb TikTok videó.

Mert beszélgetni, odafigyelni a másikra sokkal energia igényesebb és ezáltal fárasztóbb tud lenni, mint a kijelző görgetése, és ahol elég egy emojit dobni hangulatunk vagy reakcióink kifejezésére, mint fizikailag mosolyogni egyet.

Természetesen a magányt élvezni is lehet, de inkább hívjuk egyedüllétnek, mert az még is pozitívabban hangzik.Az egyedüllét inkább egy önként választott fogalom, míg a magány ugye általában a semmiből “tör ránk”.

Mert néha mindenkinek szüksége van egyedüllétre, és igen, lehet, hogy néha egy kis magány sem árt meg, de hosszú távon az utóbbinak rengeteg negatív vonzata lehet.

Hogyan hat a magány a fizikai és lelki egészségünkre?

Nagyon sok kutatás foglalkozik a telefonok és a magány kapcsolatával, és ennek hatásával az egészségre.

Az egyik ilyen tanulmány azt vizsgálta, hogy a szociális elszigeteltség - a többi embertől való elkülönülés - és a magány - a társadalmi kapcsolatok való elszakadás és az ezáltal keletkezett elégedetlenség - több esetben vezethet szívrohamhoz vagy szélütéshez.

Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a magány, és az elszigeteltség az agyi működésre. Úgy találták, hogy a magány több úton is hozzájárulhat a kognitív hanyatláshoz, beleértve a fizikai inaktivitást és a rossz alvást.

 Infografika a depresszió megjelenésének aránya a social media használóknál.

(A kép forrása: https://pulsetms.com/)

A hosszan tartó magányosság érzet a lelket sem kíméli.

A depresszió az egyik leginkább vitatott mentális betegség. Szerencsére ma már egyre több helyen úgy is kezelik, mint egy betegséget.

Amíg a magány egy állapot, egy érzés, ami valószínűleg idővel el tud múlni, ha az ember tesz érte, a depresszióval küzdő embereknek nem ilyen egyszerű a dolguk.

Természetesen a depresszió kialakulásában sokkal több faktor játszik szerepet. Nem feltétlenül lesz minden magányos ember depressziós.

Mint ahogy nem minden egyedül élő ember érzi magát magányosnak.

Mit tehetsz, hogy ne a telefonod legyen a legjobb barátod?

Semelyik függőségről sem egyszerű leszokni.

De ha realizálod magadban a problémát, tudod, hogy neked ez nem jó, akkor az a legkevesebb, hogy megpróbálsz tenni valamit a változásért.

Próbáld meg limitálni az időt amit a telefonodon töltesz. Egy korábbi cikkünkben találsz erre segítséget.

Meditálj, tornázz, jógázz.

Keress magadnak egy olyan hobbit, ami leköt, amit élvezel és amitől produktívnak érzed magadat.

 Grafika egy meditáló agyról.

(A kép forrása: https://www.quickanddirtytips.com/)

A karantén nyilván nem egyszerűsíti meg a dolgokat, de vannak lehetőségek arra, hogy ne egész nap a lakásban ülj és a telefonodat nyomogasd.

Ki kell mozdulni, sétálj, kirándulj, hívd el akár családtagjaidat, vagy barátaidat. És hagyd otthon a telefonodat.

Biztos nem lesz egyszerű visszarázódni a “normális” életbe, miután véget ér a karantén. 

A gyerekeknek, akiknek az egyetlen kapcsolódási pontjuk a társaikkal, tanáraikkal az internet volt, majd újra hozzá kell szokniuk, hogy nem ők vannak egyedül, és nem mindenki feltétlenül az ő igényeit fogja kielégíteni, mint ahogy azt otthon megszokták.

Mi felnőttek is elszoktunk az irodába járástól, a barátokkal való közös vacsoráktól, a szórakozástól egy koncerten, és okkal érezhetjük magunkat magányosnak.

De remélem, hogy idővel a telefonunk vissza fog kerülni a zsebünkbe, az emberek pedig visszakerülhetnek a közvetlen környezetünkbe.

Kövess minket az instán

#SMART_CLINIC_HU